Vilagjaras

Az egyik kolleganom felmond. Nincs is ebben semmi furcsa, a fellenduloben levo olaj- es hajosbizniszben sokan valtanak mostanaban. Kedves lany, hianyozni fog, de csak ezert nem irnek rola. A naagy dolog a felmondas okaban rejlik. O ugyanis nem tobb penzert megy, se nem azert, mert nem lenne jo neki itt. Nem unta meg… na jo, egy kicsit biztosan, de nem masik munkat akar, nem jobbat.

Utazni fog! Meg maga sem tudja meddig es hogyan, csak az biztos, hogy Fiji szigetere szol az elso repulojegye. Ha korbejarta a pottynyi szigetet, irany Asztralia! Majd onnan tovabbroppen Hong Kongba, majd Kinaba es aztan…. meg maga sem tudja. Valoszinuleg dolgozni is fog itt-ott, lehet hogy hosszabb idore is marad. Meg karacsony elot beadta a felmondasat, azota a kollegak sorra jarulnak az asztalahoz es almelkodnak, meg a nagy hajos ferfiemberek is csodalattal hallgatjak a keszulodo kalandot. Legalabbis en igy latom 🙂 Persze biztos akad olyan is, aki a buktatokat latja es jo elore figyelmeztet, mas az anyagikert, a jovoert es a tovabbi karriertorekvesekert aggodik, C meg csak megy es valora valtja az almaimat….