Mindennapi furcsasagok

2010 június 21. | Szerző: NetAngel |

Reggelente mikor bejovok, elvetve vagyunk az amugy is foghijas emeleten. A liftben senki sem koszon a masiknak, meg akkor sem, ha szemlatomast kollega. Kis lokottkent en mosolygok az ismeros arcokra, koszonok, de semmi. Nem bunkok, csak nem szoktak. Ahogy ebed elott es utan sem kivannak jo etvagyat, vagy egeszsegedre valjekot. Erre is furcsan neznek.

Visszaterve az irodaba: ebedido utan aztan teljesen kiurul a ter. J a teljes ebedidot arra hasznalja, hogy kiszaladjon egy kicsit erositeni, de ma peldaul szulinapi sutizesre fut ossze egy egyetemi csoporttarsaval, N meg uszni jar, hetente ketszer. C ket napja nincs, igy 12 es 1 ora kozott tok egyedul ucsorgok. Dolgozom. Vagyis most epp lazitok, mert a 8 ora, egyhuzamban vegzett munka elegge elfaraszt – elszoktam ettol rendesen, hala a sok kanapezasnk.

A mellettem levo uvegkuckoban egy nemzetkozi hajozasi szakjogasz no ul. Szegeny olyan rendetlen es olyan…olyan…olyan angol. Csinosan fel van oltozve, kosztum, bebongyoritott haj, hozza a nagy mocskos edozipo ott figyel az asztal mellett. Ha vegzett a munkaval, ugrik bele amugy kosztumosen es abban vagtazik haza. Korulotte a foldon ujsagok, papirok, leszorodott jegyzetek, ki tudja mi. Vagy inkabb mi nem.