Charity

2010 november 11. | Szerző:

Ropke tapasztalataim alapjan ugy latom, hogy az angolok a jo ugy szolgai, az adakozas lelkes hivei. Minden honapban van valami, amire penzt lehet gyujteni, mindenhol ki vannak rakva a kis muanyagserlegek, amikbe aprot lehet dobalni es cseppet sem ritka, hogy emberek csapatokban, vodrokkel a kezukben jarjak az utcakat, csorgetik a “zsakmanyt” a nagy muanyagvodrok aljan, tovabbi adakozasra buzditva. Es persze mindenhez van valami kampany, szepen hangzo tortenet, ami miatt neked lesz lelkiismeretfurdalasod, ha nem akarnal adni. Hol a pakisztani arvizkarosultaknak, hol szegeny kis arvaknak, vagy a valaha elt, majd hosi halalt halt osszes katonanak…

….most pedig epp a prosztatarak aldozatainak.

 

Azert e ponton nem birok szo nelkul tovabbmenni, meg kell emlitenem azokat a katonakat (vagy csupan lelkes adomanyszedoket!?), akik talpig diszmagy, ize diszangolban alltak napokon keresztul ort minden metrokijaratnal, nehogy valaki megloghasson a karmaik kozul pipacs nelkul. Merthogy a Poppy Fieldre emlekezven, az aproert cserebe kituzos viragot kapott mindenki. Eddig szep is lenne, meg nemes, csak ne utotte volna meg a fulemet egy eleg hangosan elrikkantott mondat egyikuk szajabol, miszerint a nagy es bator hosok, akik az eletuket adtak es adjak a manapsag is dulo haboruban, bezzeg ok nem gondolkoznak, vajon meger-e barmennyit is a mi eletunk, de mennek, mig mi megprobalunk elsunnyogni par font adomany nelkul….

Felhaborodtam. Egyreszt ertem meg soha senki nem adta az eletet, miota en elek, az en hazam sosem allt hadban masokkal, meg “a jo ugy erdekeben” sem oltunk embereket. Igaz, minket nem fenyegetnek terroristak, bar az is igaz, hogy mi nem vonultunk ki a terroristanak kikialltott nepek orszagaba olaj utan kutatva…Nem vagyok angol sem, igy aztan egyetlen angol katona hosiessegere sem vagyok “jogosult”, miert fizessek hat!? Azon meg vegkepp felhaborodok, ha barki erzelmi zsarolassal akar barmit elerni. Jojjenek az ervek, gyozzenek meg es magamtol adok. De senki ne merje allitani, hogy a pipacsviragos ket hetben csak akkor vagyok jo ember, ha szimpatizalok az uggyel es fizetek.

 

Es most vissza a prosztatahoz. November Movemberre (Mo mint moustache, azaz bajusz) avanzsalt a legujabb charity laz hatasara – tehat most epp a dus arcszorzet havat eljuk. Nem nagyon ertem a kapcsolatot a bajusz es a prosztata kozott, de a hiba biztosan az en gepezetemben van, ugyanis a ceges ferfinepesseg boszen es buszken novesztgeti a szort. Viccesen neznek ki ingben-nyakkendoben-szortengerben. Az elso hetvege utan alig ismertem fel a naaaagy tradert, aki motorosruhaban es szoros arccal lepett be a liftbe. Azt hittem valami futar vagy pizzasfiu. Nekunk, noknek nem kotelezo az aarcszorzet, eleg ha csak megfizetjuk a szimpatia arat…
Címkék:

Reloaded

2010 november 8. | Szerző:

Ezer eve nem irtam, pedig az nem jo jel. Arra utal, hogy ujra elkapott a mokuskerek, mar annyi idot sem engedek magamnak, hogy par sorban helyzetjelentest adjak…

Nademajdmost!

Szoval, november 8-at irunk, az ido huvos, esos, igazi novemberi napunk van. A szemkozti epitkezes betonfalai teljesen beleolvadnak az egbe, minden egyhangu, szurke. Tovabbra sem szeretem a szurket…Es minden olyan almosito, az ablak alatt tulekedo buszok monoton zummogese, a trader-ek allando adok-veszek-intezkedek hangtengerre osszeolvado masszaja es a mindig csorgo telefonok egyuttes zaja. Mindjart elalszom….

Mellesleg a tavolmaradasomnak valos oka is volt – az nlc egy hiba/veletlen folytan torolte a regisztraciomat, inaktivitasra hivatkozva. Par e-mail es nehany napnyi ideges varakozas utan azert szerencsere visszakaptam mindent, szoval mostmar tenyleg csak a lustasag tarthat vissza az irastol!
Címkék:

Oktober

2010 október 22. | Szerző:

Az oktoberi bejegyzesek valahol elvesztek az eterben…igyekszem visszaszerezni oket!

Címkék:

Angol? Vendegszeretet?

2010 szeptember 16. | Szerző:

A nagy szabadsagok idejere ket kollega erkezett Szingapurbol Londonba, hogy
a kiemeltem fontos feladatok tutira es siman el legyenek latva. A foldteke masik
felen nem most van a csucs, igy ott kevesebben is atveszelik ezt az idoszakot,
ide viszont kellenek, mint egy falat kenyer. De nem is ez a lenyeg.

 

Amikor mi XM munkatarskent Brusszelbe latogattunk, az ottani kollegak
meglepoen huvosen fogadtak minket. Kesobb atertekeltem a dolgot – biztosan csak
a hires magyar vendegszeretet vakitott el – s valoszinuleg normalis, hogy a
csapat kollegat nem kiserjuk el egy welcome vagy goodbye vacsira, egy pohar
belga sorre, de meg egy kavera se, az iroda alagsori kavezojaba.

 

Ezek utan nem volt nagy elvarasom a huvos angolokkal szemben. Ehhez kepest
kitoro orommel fogadtak. A fonokasszony elore szolt, hogy ha tudok, erkezzek egy
picit korabban az orszagba, mert a munkabaallas elotti estere szerveztek egy kis
programot, aztan az elso napomon welcome ebedre is mentunk.

 

Most hogy itt a ket szingapuri kollega, szinte minden estejukre szerveztek
egy kis varosnezessel egybekotott ivast. Tegnap a Parlamenttel szemben
iszogattak hajnalig, ma London legfinomabb fish&chips-et mennek felfedezni.
Bubajos vendeglatok! Szegeny jetleggel kuzdo kollegak meg mar alig birjak nyitva
tartani a szemuket, a hazautazas megvaltokent lebeghet lelki szemeik elott
:))
Címkék:

Ki volt az?

2010 szeptember 15. | Szerző:

Nem tudom mennyire angol vagy mennyire csak N szokasa, de minden mobilhivas
utan megkerdezi, hogy ki volt az. Az iment a sved O beszelt eleg baratsagos
hangnemben valakivel (angolul), meg azt is hozzatette, hogy tul sok ember van itt, most
nem – gondolom nem akart valamit, valakinek reszletezni – ki tudja, talan az
erzeseit…erre alig hogy letette a telefont, N mar kerdezte is, hogy ki volt az,
kivel beszeltel… :))

Címkék:

Elso nap az iskolaban

2010 szeptember 13. | Szerző:

 Elkezdodott. Ertettem. Furcsa ezt igy leirni, hiszen a szo nem teljesen fedi le a dolgot. Megertettem az angol szavakat, a mondatokat, osszeallt valamifele jelentes. De nem biztos, hogy azt ertettem, amit mondtak, amit mondani akartak. Es persze nem ertem a rendszert, a mienktol oly eltero jogalkotast. Szoval egyszerre ertem es nem ertem. A kovetkezo kerdes majd az lesz, hogy a vizsgaztatok megertik-e amit en mondok, amit en ertek es vajon egyetertunk-e :))

A jogot koveto, masodik ora erdekes volt, szakmaibb. En szakmaibb 😉 Most hogy az elso alkalmon tul vagyok, azt gondolom, hogy legkozelebb is megyek. Ott a helyem, van ott helyem. Maximum megtanulom, bemagolom ami le van irva. Aztan egyszer a nyelvet is biztos jobban megertem, meg a baloldali gondolkodast…meg nem tudom melyik lesz a nehezebb…

Címkék:

Internettelenseg

2010 szeptember 8. | Szerző:

Fene se gondolta volna, hogy a mai vilagban, mikor szinte az ember utan hajitjak
a mobiltelefonokat, az internet elofizetest, barmit, csak kommunikaljon szoban,
irasban, minden hullamhosszon, a kodos Albionban heteket kell varni, hogy a
szerelo kifaradjon es vegre kapcsolodhassunk az internethez? A vadiuj
tulokostelefonom is ket hete megvan mar, de az internetet es a nemzetkoziesitest
csak ma sikerult beallittatnom. De sebaj, reszkess vilag, hamarosan ujra jovok!

Címkék:

Tanulni, tanulni, tanulni

2010 szeptember 3. | Szerző:

Nem hagynak nem tanulni. Mondjuk tobb okbol is orulok ennek. Eloszor is,
mar korabban kineztem ezt iskolat/tananyagot magamnak, de otthonrol nagyreszt
kivitelezhetetlennek tunt – egyreszt a hely, masreszt az ar miatt, erre most
tessek, az olembe pottyan, ceges koltsegteritessel. Masreszt meg, sosem lehet
tudni mikor merre sodor az elet, legalabb lesz meg egy papir a kezemben, tudas a
fejemben. Meg aztan annyi idom van, siman belefer, legalabb lesz egy fix
program, hetente ketszer, ami rendszert visz az eletembe. Lesz egy cel megint:
teljesiteni a kihivast, megszerezni egy diplomat angolul, Angliaban.


Szoval orulok. Raadasul olyan szerencse is van, hogy egyszerre kezdunk az
uj sraccal, aki angol, szoval barhol, barmikor es barmiben tud majd segiteni, ha
nekem a nyelv valos akadalyt jelentene. Szoval itt a szeptember, 13-tol meg az
iskola 😉 Looking forward to it!
Címkék:

Fekete leves

2010 augusztus 13. | Szerző:

Ugy tunik, ez az egesz het az ordoge! Az ezer bonyodalom utan laza
csutortok esti curry vacsira indultunk a csajokkal. A nathamnak/megfazasomnak
hala meg mindig dark vodor hangom van, kohogok, mintha muszaj volna, igy aztan
hosszasan vacilaltam menni – nem menni, mire vegul csak menni lett belole. Lett
volna ket masik meghivas is aznapra, amiket le is mondtam rendben, lelekben ezt
is, de mikor megjott K, mar nem volt visszaut. Beneztuk 3 plafonig tomott
ruhaboltba, K kicsit kotoraszott, de vegul semmi nem akad horogra, tovabballtunk
hat a vacsorazohelyre.


Sosem fogom elfelejteni, hogy a 14-es asztalnal ultunk, mogottunk a 40-es.
Talan ket perce beszelgettunk, feszkelodtunk, meg nem is rendeltunk, mikor a
taskamba akartam nyulni, vlami horgesenyhitoert, erre taska sehol. Rendesen
bepanikoltam, mert egy-kettore leesett, hogy a taska bizony eltunt, a mogottunk
ulo parocskaval egyutt. Benne volt a penzem, a ket mobilom, iratok, bankkartyak,
a noteszom – az eletem egyik legfontosabb, leginformativabb szeglete, de meg a
friseen vasarolt antikohoginek is. Volt.


Total lemerevedtem, meg szerencse, hogy ott voltak a lanyok is! Mar neztek
is a bankom honlapjat, a masik a telefont nyomta a kezembe, csak beszelnem
kellett, a harmadik az ipari kamerat es az uzletvezetot kereste. 3 perc mulva K
mar a lakasom fele tartott, biztos ami tuti alapon, nehogy oda is bemenjenek, mi
meg Cs-vel a rendorsegre. Komolyan olyanok voltak, mint a mesebelei PowerGirls,
akik vilagot mentenek. Kicsik, de szervezettek es hatekonyak. A tolvaj sajnos
nem lett (meg) meg, de egy ropke oras varakozas utan sikerult a hazai szinvonalu
rendorrel szoba elegyedni az orson, aki jol felvette az azadatimat, a kar
reszleteit es annak rendje es mondja szerint eljart. Persze nem varok semmit,
hiszen mi is tortenne!? De legalabb irasos emlekkent az utokorra marad a nehai
zold penztarcam szine, anyaga es merete, valamint eltulajdonlasanak tortenete.
 
Persze csak masnap vagyok ennyire nyugodt es rezignalt, a tortenesek
jelentos reszet el is felejtettem mara, de az biztos, hogy fu-fa-kisviraggal
beszeltem, letiltottam minden letezo kartyat, stb.
Címkék:

Kaja-kerdes

2010 augusztus 10. | Szerző:

Nem gondoltam volna, hogy Europaban is ezzel a kerdeskorrel fogok
szembesulni, de tessek, igen. Hiaba az elmult 8 het, ennyi ido alatt nem lehet
megszokni az itteni izeket. Vagy talan nem is az izekkel (azok teljes hianyaval)
van a legnagyobb baj, hanem az elvadult etel-elkepzelesekkel. Neha ugy erzem,
hogy a szegeny lakatlan szigetre vetodott Robinson Crusoe baratunk vezeti a konyhat es
osszefoz mindent mindennel, ami kicsit is ehetonek tunik.

A mai levest chilli con corne lenek neveznem, kukorica nelkul es nagyjabol
bab nelkul is. Piros, hig, s bar nyomokban fuszert tartalmaz, megis izetlen. A
foetel barany – meg sosem ettem, es ha mashol is ilyen a barany, maskor sem
nagyon fogok. A raguba random modom es velhetoen nagyon sietve, machateval
osszevagdostak par hagymat (fel tenyernyi darabokra sikerult, de mit szamit) es
nemi repat. Na meg a hust. Es fedo, csokolom. Van hozza zoldborso (ami zold,
abban van a vitamin), burgonya (alap kaja, mindenhez jol megy, rendszeresen kell
belole enni, biztosan ebben is van valami nelkulozhetetlen tapanyag) meg
barnamartas fele, varazsolj zacskobol szosz, ami tortenetesen nem rossz, egeszen
jol feldobja a semmiizu egyenkajakat.

Mentsvarat jeletenek a sutik – mellesleg minden edesseget puddingnak
hivnak, kiveve a pudingot, ami custard es minden sutihez alapbol jar. Almasretes
pudinggal. Tejberizs pudinggal. Barmi pudinggal. De legalabb finom….
Címkék:

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!